Zárvatermők

A növényvilág legfejlettebb csoportja, amely meghódította az egész Földet. Az ókor és a középkor határán alakulhattak ki 200 millió évvel ezelőtt, egyes szerzők szerint az ősi magvasharasztból, mások szerint az ősnyitvatermőkből. Az első ősmaradványok a júra korszakból (i.e. 150 millió év) kerültek elő, ezt követően gyorsan elterjedtek, kiszorítva a nyitvatermőket a legtöbb élőhelyről. Testfelépítésük rendkívül változatos, lehetnek fás és lágyszárúak. A tápanyagok szállítása a zárvatermőknél a legtökéletesebb, leveleiken kialakulnak a párologtatáscsökkentő berendezések, szaporodásukhoz nincs szükség a vízre. Jellemző a vegetatív szervek (gyökér, szár, levél) nagymértékű módosulása a különféle élőhelyeken.

A virágokban az egyszerű (lepel) vagy kettős (csésze, szirom) takarólevelek összenövése, illetve redukciója. A virág rendszerint kétivarú (hímnős), megtalálhatók benne a porzók és a termő (termők), de vannak váltivarú virágú fajok is, ezek a növények lehetnek egylakiak (a hím és nővirág egy növények van, pl. kukorica) vagy kétlakiak (a hím és nővirág külön növényen van, pl. rekettyefűz).

 

13. ábra: A virág felépítése

 A termőlevelek teljesen összenőttek, a kialakult zárt magház védi a magkezdeményeket illetve a megtermékenyítés után a fejlődő embriót. Egy virágban több termőlevél is lehet, ezek vagy külön-külön, vagy összenőve helyezkednek el a virágzati tengelyen.

Jellemző a rovar, illetve szélmegporzás és a kettős megtermékenyítés, amikor az egyik hímivarsejt a petesejtet, a másik az embriózsák központi magját termékenyíti meg, amiből triploid másodlagos tápszövet alakul ki.

A megtermékenyítés után létrejön a magkezdeményből a mag, amely az embrióból. a tápszövetből és a maghéjból áll. A termőből termés lesz, amely védi a magot (magokat) és segíti terjedésüket. A termés jellemző az egyes családokra és nemzetségekre, a fajok meghatározásakor fontos támpontot jelent.

A törzsön belül a csírázáskor megjelenő sziklevelek alapján két osztályt, a kétszikűeket és az egyszikűeket különböztetjük meg. Az első zárvatermők az ősi kétszikűek voltak, belőlük alakultak ki az alsó krétában az egyszikűek, a közös ős a magnólia alkatúak és az ősi boglárkafélék közvetlenül a tündérrózsafélék voltak.

A két osztályon belül a közös ősből származtatható rendeket alosztályokba csoportosítva vezetik le, amelyek között nincs közvetlen származási kapcsolat. Az alosztályok elején ősi típusú rendeket találunk, őket követik a fejlettebb (modernebb) felépítésű csoportok.

A két osztály morfológiailag jól elkülöníthető egymástól, amelyet a következő táblázatban foglalok össze: